2014. január 17., péntek

2. fejezet

Sziasztok olvasók! :) Tudom, kicsit sokat kellett várni az új fejezetre, de nagyon el voltam havazva. Végül sikerült megírnom, remélem elnyeri majd a tetszéseteket! :) Hagyjatok magatok után nyomot! ;) Mint láthatjátok lett egy mesés, új design, amit nagyon szépen köszönök a Neverland blog design-nek! :)

Mindenkinek jó olvasást! :) 

2014. január 4., szombat

1. fejezet

Üdv mindenkinek! :) Hát úgy néz ki, meghoztam az első fejezetet. Nos mit mondjak róla? Hiába tündérmese, igazából nem... szóval az eleje egy kicsit sötét és kemény lett, de ez a világ ilyen :D Azért remélem nem veszi el a kedvetek az olvasástól, mert a vége az nagyon nagy kontrasztban áll vele, szóval a romantikusoknak is lesz mind csámcsogniuk :P kezdetét vette hát a történet, remélem végig fogjátok követni a kalandozásokat :) Jó olvasást mindenkinek! :)


2014. január 2., csütörtök

Prológus

Üdv mindenkinek :) meghoztam a történet prológusát, remélem eléggé figyelemfelkeltő ahhoz, hogy egy idő után sok olvasója legyen a blognak :) Mivel még csak ma kezdtem el, így még csak ez van fönt, de sorra fogok bővíteni mindent, ahogy az időmből telik :) 
Kérlek, ha itt jártok, hagyjatok magatok után valamit, akár egy üzenetet, akár egy pipát. Ha nagyon tetszik a történet, iratkozzatok fel, hogy nyomon tudjátok követni! 
Jó olvasást kívánok mindenkinek :) 

Prológus

    Mesék. Nincs olyan ember a Földön, aki valaha ne hallott, vagy látott volna ilyet. Ki jobban, ki kevésbé szereti ezeket a történeteket, egy azonban biztos: egész életünk során végigkísérnek minket. Tanulunk belőlük, megadják gyermekkori fejlődésünk alapját, néha útmutatást kapunk tőlük. Ami pedig a legfontosabb: mindenki tudja, hogy ami a mesékben van, az nem valós.
     De mi van akkor, ha mégis?...
     Mi van akkor, ha Csipkerózsika, Hófehérke, a Kis Hableány, de még a nagy gonosz farkas is köztünk élnek, csupán maradék varázserejüket felhasználva rejtőznek el előlünk?
     A helyszín New York, ami megannyi lelket számlál. Ebben a nagyvárosban az tűnik ki, aki akar, de egyúttal kívánság szerint el is veszhet a forgatagban. Épp ezért senkinek sem volt feltűnő, amikor ebben az amerikai városban megalakult egy negyed, ami a Fabletown névre hallgat. Hogy kik élnek itt? Mindazok, akiket a meséskönyvek lapjain láthatsz.
     Az, hogy mikor érkeztek ide, örök rejtély. Valószínűleg még ők maguk sem tudják a pontos választ. Azonban a kérdés miértje sokkal nyilvánvalóbb.
     Réges-régen, amikor talán még nálunk is léteztek csodák, Mesevilág addigi tökéletessége végérvényesen felborult. Akkoriban megannyi királyság létezett azon a földön, szétszórva egymástól, és egyes meselények alig ismerték egymást. Az, hogy most apró, de annál összetartóbb közösségben élnek, egy felettébb sötét és rettenetes lénynek köszönhetik. Ő az Ellenlábas. Senki sem tudja, ki, vagy mi ő. Egyesek úgy tartják, egy erdei manó, mások szerint egy ősi isten, akit romlottsága miatt letaszítottak égi társai, s ereje nőttön-nőtt. Mígnem tombolását, ami oly sok véráldozatot kívánt, megunta Mesevilág összes királysága. De ekkorra már késő volt…
     Az Ellenlábas akkora hatalomra tett szert, hogy a meselényeknek nem volt más választása, mint elhagyni szeretett földjüket és átvándorolni egy olyan helyre, ami hidegen hagyta a gonosz lényt. Ez pedig nem volt más, mint a Föld.
     Így mindazok, akik tudták, átmentették vagyonukat, viszont ez sokaknak nem sikerült, épp ezért a hercegnők, a hercegek, az inasok, a kovácslegények, parasztleányok és mindenki között felborult a réges-rég felállított hierarchia. Mindenki egyenlő lett mindenkivel, a gonosz boszorka egyazon szupermarketben dolgozik, mint a királykisasszony. A régi bűnök mind elfelejtődtek, mindenki tiszta lappal indíthatott.
     A rendet a mindenkori polgármester, Burkus király tartja a kezében, aki hatalmas terhet vett vállára. Csupán néhány ember robotol a rendfenntartó Hivatalban, maroknyi pénzért, így kénytelenek vasmarokkal irányítani Fabletown-t, ami közel sem egyszerű...
     Aki nem alkalmazkodik a felállított törvényekhez, akinek már nem maradt elég varázsereje, hogy emberi alakot vegyen fel, azt ellentmondást nem tűrően a Farmra száműzik.
     Wolf Bigby egy volt azon kevés meselények közül, akik a Hivatalban dolgoztak. Az ő helyzete azonban ennél még sokkal különlegesebbnek számított. Az átvándorláskor beiktatott amnesztia óta nem követett el semmilyen rossz cselekedetet, pedig Mesevilág földjén, ha valaki, akkor ő rosszfiú volt. A nagy gonosz farkas, akitől mindenki rettegett. Rombolt, tombolt, gyilkolt, gyakorlatilag mindent elkövetett, ami csak árthatott valakinek. De ez már nagyon rég volt… most itt élt New York-ban, és úgy vélte, ideje felhagyni ezzel az életformával. És ez ki is fizetődött. Olyannyira jó útra tért, hogy különleges képességeinek köszönhetően a polgármester kinevezte őt Fabletown egyetlen rendőrjének és nyomozójának egy személyben. Így, ha történt valami a meselények között, annak csakis Wolf Bigby járt utána, kihagyva az embereket, általuk nevezett mondén személyeket az egészből.
     A legtöbb esetben csak bolti lopásokat, garázdálkodókat és hasonlókat kellett elintéznie, de néhanapján beúszott a nagy hal, ami kirángatta a nyomozót a szürke hétköznapokból. Ez is egy ilyen eset volt… egy gyilkosság. Még nem tudta, ki követte el, de minden követ megmozgatott, hogy kiderítse, ki végzett a fiúval a sajátjai közül.
     Épp ezért járt fel s alá New York utcáin, hogy elkapja az elkövetőt, hisz a meselény bárhol tartózkodhatott, nem csak Fabletown-ban.
     Bigby fancsali arccal vágtatott a mondénok között. Nem kedvelte őket különösen, mindig is bugrisoknak tartotta őket, amiért számára oly furcsán éltek. De leginkább a szagukat utálta. Emberbőrbe bújt farkas lévén sokkal erősebben látta a fényeket, érezte a szagokat, amit tapasztalata szerint csak egyetlen dolog enyhített: a cigarettafüst.
     Egy pillanatra megállt a sodródó embertömeg közepén, gyűrött ballonkabátja zsebéből elővett egy doboz cigarettát. Aranybarna szemeiben olvadt fémként csillantak meg az acélöngyújtó szikrái, majd szippantott és szebb lett a világ. Máris nem érezte a mondénekből áradó izzadtságbűzt.
     Lehunyta szemeit, felemelte fejét, a csípős őszi szél kellemesen hűtötte le bőrét a gondozatlan borosta alatt, sötétbarna tincseit kifújta a morcossága miatt ráncos homlokából. Ez az idő megnyugtatta őt. Ilyenkor mindig eszébe jutottak azok a szép idők, amikor még kedve szerint, a saját alakjában rótta a sűrű erdőket. Szabadon.
     Egy rövid pillanatig tartó nosztalgia után ismét elindult, szájában füstölgött a bűzrúd, de hirtelen megtorpant.
     Érzékeny szaglását egy olyan illat csapta meg, ami hihetetlenül kellemesnek hatott számára. Érezte, hogy nem meselény, azoknak teljesen más szaguk volt. Ez édesen lengedezett a hideg levegőben, selymesen kúszott végig a testén, majd mintha pofon csapták volna egy bársonykesztyűvel.
     Éles pillantásával fürkészett végig a tömegen, kereste, kitől származhat ez az illat, ami olyannyira elbódította őt. Nem akarta elhinni, hogy egy büdös embertől származik. Majd kénytelen lett…
     Hosszú, fényes, szőke hajtincsek lebbentek, amik drágábbnak hatottak, mint az olvadt arany. Egy aranyos, de gondterhelt arcot vélt felfedezni, amelyen nagy, víztiszta, szinte áttetsző szempár ült. Tekintete végigfutott a lány testén, ami még a szövetkabáton keresztül is vonzóan domborodott a tökéletes helyeken.
     Bigby nagyot nyelt. A lánynak már feltűnt, hogy figyelik, bár messze álltak egymástól. A szőkeség duzzadt ajkai mosolyra húzódtak, sőt, még kecses kezét is integetésre emelte, de a farkas jobbnak látta a következő nagy tömeget kihasználva eltűnni a vonzó szépség elől.